Megint egy újabb hétfő. Nagy eligazítás, aztán irány a könyvelő. Szerdáig a pályázatot is le kell adni. Csütörtökön audit felkészülés, pénteken meg jön az interjúztatás, mert Kinga babát vár és kell valaki a helyére.
Régen máshogy volt. Ugyan ott ültem este tízig a gépnél, de terveztem és ötleteltem. Újabb terv, újabb grafika. Más színnel? A letisztult design mégis jobb lesz ide? Nekik az kell, érzem. Ez a hangulat ütni fog ennél az ügyfélnél.
Csak én és a gépem. Az ötletek, a stílusok és az alkotás.
Egy kolléga volt, Szilvi, aki aranyat ért. Ő elvitte a favágó munkát, én meg csak alkottam és alkottam. Bár sokszor éjfélig. Egyszer úgy menten prezentálni reggel nyolcra, hogy hajnali ötkor még nem csuktam le a gépem.
7 év telt el. 7 év azóta, hogy ott este, Duna parton megfogadtam, ez így nem mehet tovább. Nem lehet napi 14 órát dolgozni. Egyszerűen nem. Meg, ha már ennyit dolgozok, legalább legyen az egészből piszkosul sok pénzem.
Ma 35-en vagyunk. Ipari wifink és ipari méretű kávéfőzőnk is van. És egy rohadt nagy tévénk a recepciós pult előtt, hogy a leendő ügyfeleket már előre jól megdolgozzuk.
A kollégák sürögnek, a gépeken készülnek a lélegzetelállító grafikák és koncepciók. Én hozom a munkát, tárgyalok, lelket ápolok. Meg arról nézek meg egy javaslat csomagot, hogy hogyan tudnánk hatékonysági rátánkat 2 fölé tornázni az előkészítési fázisban.
Pénz lett. Nagy cég is lett. Meg ismertség. Nem dolgozom napi 14 órát, csak mondjuk 10-et. De nagyon hiányzik a grafika, a design, a színek, a hangulatok. Hogy ne csak ügyfél megtérülési mutatóból meg audit felkészülésből álljon a napom.
Csak én és a gépem. Az ötletek, a stílusok és az alkotás.
Haffner Péter
A téged feszítő karrier kérdésekről írok nyíltan. Értünk. Érted.
