Így emészt fel a saját karriered

Egyre több húszas és harmincas fiatalt látok magam körül roskadozni a karrierépítés nyomasztó terhe alatt. Miközben a jobb állásért, a jobb vállalkozásért, a több pénzért, a szellemi kiteljesedésünkért harcolunk, őszintén megvallva sokszor csalódottnak és üresnek érezzük magunkat.

Ott, legbelül, a helyünket keressük és nem értjük, hogy ha mindent a legjobb tudásunk szerint teszünk, akkor miért nem érjük el már végre azt a bizonyos boldog és stabil életet.

Miért történik ez velünk? Miért érezzük lehangoltnak magunkat, ha menet közben még eredményeink is vannak? Miért érint ez ennyi fiatalt és mi van a háttérben? Miért produkáljuk már ennyire fiatalon a kiégés tüneteit?

A miértek feltárásához véleményem szerint sok dolgot meg kell értenünk. Például hogy mi, y generációs fiatalok honnan jövünk és hogy milyen hatások értek minket gyerekkorunkban. Vagy hogy most milyen impulzusok között élünk.

A teljesítmény fogságában

Mi, akik most 20 és 40 éves kor között vagyunk, hasonlóan nőttünk fel. Menj végig egy előre megrajzolt úton. Érettségi, nyelvvizsga, diploma, jó jegyek, jó szakma és a társaik.

Tegyük hozzá, hogy a szüleink egy egész más világban nőttek fel. Egy olyan környezetben, amikor a teljesítmény és a karrier még messze nem volt ennyire fókuszban, mint most. Aztán a kilencvenes években, amikor mi gyerekek voltunk, vagy születtünk, ők éppen nagyon küzdöttek egy nehéz világban.

Látták, hogy rendszerváltás után sok új lehetőség fog jönni. De azt is, hogy komoly teljesítmény és persze jó kapcsolatok kellenek, hogy mi, a gyerekeik helyt tudjunk állni ebben a megváltozott környezetben.

Mindig teljesíts jól! Készülj fel alaposan és ne hibázz! Szerezz kapcsolatokat, az nélkülözhetetlen! És ha mindent jól csinálsz, akkor egyszer ott vár rád a stabil és boldog élet. Ez volt az unalomig ismételt recept.

A legjobbat akarták nekünk. A legjobb szándékuk szerint tereltek minket, de ez a megrajzolt út a folyamatos és maximális teljesítmény leadásáról szólt. Ez az erős teljesítmény alapú mintázat sokunkba rendkívül erősen beleégett. Közben pedig sok dolog, ami a teljesítmény leadása mellett ugyanolyan fontos lett volna, nem volt olyan hangsúlyos.

Hogyan kezeljük a kudarcainkat? Hogyan építsük és erősítsük magunkat ebben az eredmény központú taposómalomban? Hogyan legyenek reálisak a céljaink? Miért fontos az önismeret? Ezek kevésbé voltak fókuszban, kevesebbet tanultunk és hallottunk ezekről.

Pedig erre nagy szükségünk lett volna és lenne most is. Mert ma nem nehéz elveszni a heti és éves célok, vagy a vágyak rengetegében. Óriási a nyomás rajtunk, hogy mi is elérjük, mi is megcsináljuk. Pénz, állás, tárgyak, egzisztencia. Mindig előre, mindig egy lépéssel magasabbra.

De közben egyszerűen nincsenek meg az eszközeink, hogy ebben az egész hajtásban erősek és kiegyensúlyozottak maradjunk. Könnyen szétcsúszunk, halogatunk és borzasztó nehezen állunk fel a padlóról.

Az elvárások fogságában

Ez a teljesítményközpontúság adja az alapot a szorongásainkhoz és álandó útkeresésünkhöz. De persze van más is, ami erősíti rajtunk a nyomást a karrierépítésünk kapcsán. Itt az internet és a social media, a maga túlzó és mesterkélt világával.

A kiszínezett siker történetek a tökéletes munkahelyekről és vállalkozásokról. A vetített posztok és képek, hogy ő milyen boldog, hogy ő már ott tart. Tudjuk persze, hogy ez sokszor csak kamu, de akkor is ez ömlik ránk.

Szépen lassan, de egyre jobban kúszik be ez a hatás az életünkbe. Az anyagi javak, a vetített boldogság, a kötelező siker folyamatos arcunkba tolása akkor is formál minket, ha ezt az egészet nem szeretnénk. Elvárások fogalmazódnak és erősödnek meg bennünk.

Nekem is ez kell, én is arra az életre vágyom. Olyan cég, olyan pozíció kell. Én is oda akarok érni. Arra a „boldog” helyre azokkal a szép tárgyakkal kikövezve. Persze sokszor azt sem tudjuk, hogy mi van ott pontosan azon a helyen. Vagy hogy milyen út vezet oda, milyen lemondások mellett.

A lehetőségek fogságában

Aztán sokszor az irreális elvárásaink és vágyaink mellé, még jön egy másik óriási nyomás is. A végtelen lehetőségek terhe. Mindent elérhetsz, csak rajtad múlik. Hangzik az általános okosság. Egyfelől az tényleg igaz, hogy a saját életedért, a saját döntéseidért te vagy a felelős.

Másfelől viszont a minden elérése és a csak rajtad múlik így együtt nettó hazugság. Igenis vannak olyan élethelyzetek, amikor nem csak rajtunk múlnak a dolgok. A lehetőség pedig a minden elérésre csak egy bénító illúzió.

Ott a net. Persze, mindent megtanulhatsz. De nem minden való neked. Ehhez kellene az önismeret, hogy nekem ez a pozíció, ez a vállalkozás nem lehet opció. Viszont mi ömlik ránk? Netes sikerreceptek, meg tuti tippek, amikkel gyorsan elérhetsz bármikor, bármit.

Óriási nyomás ez. Választani a végtelen lehetőség közül. Látni a sok biztos receptet, amikről az a vetítés megy, hogy neki, meg még ő neki is sikerült. Mi meg ott ülünk a kanapén és azt kérdezzük magunktól, hogy mi velünk a baj, nekünk miért nem megy?

Mi a megoldás?

Nem, itt most nem egy 10 pontból álló lista fog jönni arról, hogy ezt és ezt csináljuk, és akkor minden rendben lesz. Nem, mert nincs semmiféle tuti karrierépítő megoldás, meg általános sikerrecept. Minden ember egyedi, egyedi szinten van, egyedi problémákkal.

Ráadásul arra is rá kellene lassan jönni, hogy a fiatalkori kiégés nem feltétlenül értelmezhető csak egy egyéni problémaként, hanem egy generációs, társadalmi jelenségről beszélhetünk.

Vagyis nem csak és kizárólag magunk miatt alakul ki bennünk, hanem mert van körülöttünk egy élettér. Rengeteg társadalmi elvárással, rossz mintázatokkal, boldogságot hajszoló fiatalokkal, technikai vívmányokkal.

Te is ebben a cipőben vagy, és én is. Egymásra is hatunk és a környezet is hat ránk. És ezt az egész impulzust egyszerűen nem tudjuk kikapcsolni, vagy figyelmen kívül hagyni.

Ahhoz, hogy a karrier és vállalkozás építés nyomása alatt ne égjünk ki nagyon fiatalon, az első lépés az, hogy ezt a nagyon alattomos környezeti hatást felismerjük. Aztán jöhet az a pont, hogy hogyan tudjuk tudatosan úgy alakítani az életünket, hogyan tudunk úgy változni mi magunk is, hogy illúziók és vágykergetés helyett a realitás talaján maradjunk. Ez önismeret, önfejlesztés és magunkba nézés nélkül nem fog menni.